Az Óceán átevezés története élőben. Meríts erőt, szerezz tudást elsőkézből, inspirálódj!

Időpont: 2025. április 3. csütörtök, du. 18.00 órától
Helyszín: ODEON Színház Debrecen
Cím: 4032 Debrecen, Böszörményi út 138.
Főszervező: T5 Media Agency

Társszervező: Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar

Kitartás. Célmegvalósítás. Krízishelyzet kezelés. Fókuszáltság. Változás management. Expedíciós élményekből átültetett célorientált hozzáállás fejlesztés.

„A legmerészebb álmok is megvalósíthatóak, ha érdemben és minőségében teszünk értük…, mert mindannyiunk feladata átkelni önmagunk óceánján.”

4.000 kilométernél is többet evezett már összesen Rakonczay Gábor, aki több mint egy hónapja indult el Atlanti- óceán átkelő útjára egy speciális kenuval. Március végén ér a tervek szerint a Karib-tenger térségébe Antigua szigetére. Hazaérkezése után nem sokkal pedig, élőben tart Debrecenben élménybeszámolót expedíciójáról.

Hihetetlen teljesítmények, elképesztő történetek

• Kétszeres Guinness világrekorder és többszörös magyar rekorder.
• Hatszoros óceánátkelő hajós, az amerikai Év Kalandja Díj és a Magyar Formatervezési Díj tulajdonosa.
• Az első magyar páros óceán átevező csapat tagja és a világon az egyetlen ember, aki átkenuzott egy óceánon.
• Megnyerte az Olaszországban rendezett 6 napos ultrafutó világbajnokságot 2023-ban. 848 kilométer futással.
• Az első magyar, aki az Antarktiszon a szárazföld szélétől eljutott a Déli-sarkig: kétszer átkelt Grönlandon és egy 44 napos expedícióval elérte a Déli-sarkot.
• 7 nap 700 km – Magyarország átfutása 10 vármegyén és 111 településen keresztül: Az ország legkeletibb pontjától az ország legnyugatibb pontjáig, futva. Összesen egy kerékpáros kísérettel és frissítéssel. A futás célja, hogy felhívja a rendszeres mozgás fontosságára a figyelmet a Magyar Sport Napja alkalmából. (2021-ben)
• 5 könyv szerzője és eddig 5 országban, több mint 250 ezer ember hallotta célmegvalósítással kapcsolatos előadásait.

Élőben itt tudod követni Gábor óceán átkelését: https://my.yb.tl/42
Gábor napi beszámolóit közösségi oldalán tudjátok olvasni: https://www.facebook.com/rakonczayexpediciok

Bejegyzés a 27. napról

„Ülök a 42 hátulján és pár percente beterít egy hullám…

Az a mítosz, hogy valaki vagyok, úgy omlik széjjel, hogy a darabjait se találom. Mintha csak egy légvár lett volna az egész. A képzeletemben létezett, amiben pár ember társammal kölcsönösen egyetértettünk, hogy vagyunk valakik. Önmagunkat meghatároztuk és úgy tetszet valahova tartunk. De inkább úgy tűnik értelmetlen villanás vagyunk csak a végtelen időben, mely bizony észre se vesz minket. 

Az elmém fellázadt ellenem. A gondolatok hiánya széthasítja a fejemet, melyet ténylegesen erős fejfájás kísér. Már értem mért nyomjuk otthon minden lehetséges módon az információkat a fejünkbe. Az ürességben lehetetlen hosszútávon önmagunkat meghatározni. Márpedig ha szétesik az én képünk, cél és ok nélkül találjuk magunkat.

Pár órára ez biztos jól hangzik, se gondolatok, se semmi, se senki…, de egy ilyen csöpp hajón egyedül most más jut eszembe a jóról. Annyira nincs itt semmi mint amihez hozzá szoktam, hogy két gondolat közti űr egyfajta vákuumot képez és csak húz önmagában egyre mélyebbre. Azt várom, hogy történjen valami. Bármi! De semmi. Csak az irtózatosan harsogó szürke hullámhegyek vonulása, az ezzel megegyező tónusú felhőzet alatt. 

Ez vajon tényleg ennyire nehéz, vagy a civilizált világban tényleg ennyire elpunnyadtam? Van pár infóm otthonról, de ezek kontextus nélküliek és csak rendszer nélkül visszhangzik a fejemben…

Pár órára mindent be kell vetni, majd ismét eljutok oda, ami anno is segített. Csak a mai nap a lényeg, ezt kell valahogy megcsinálom. Lépésről lépésre…

Közben a szél egyre hidegebb és egy vaskosabb felhő alatt megint 25 csomó fölött zúg. Csak egy kis csend lenne…, de nincs. Már napok óta nincs. 

Éjjel aztán van egy kis nézni való. Az Orion olyan magasan van mint eddig még soha és a 42 felett a Jupiter oly határozottan áll, mintha a Tejút közepére szegezték volna. 

Reggel van, mire a szél rendesen alább hagy. A szürke felhők meg mintha rá ültek volna a felszínre.

A 13 éves önmagamra gondolok, amikor az első maratonomat futottam. Ott nem voltak kérdések csak keményen felkészültem és megcsináltam.

Ha ő most itt lenne…

Aztán teljes nézőpont váltás történik, én még mindig ugyanaz a kissrác vagyok. Ha más lennék, most nem lennék itt az biztos. 

Apám mondta egyszer, aki belül vagy az sosem változik. 

És úgy tűnik tényleg így van, az idősödés attitűdjét csak felvesszük, de aki ténylegesen legbelül vagyunk az időtlen.”